ha földmunka
(építkezés, árokásás, kerti munka, stb.) során régészeti leletet, lelőhelyet
találtam?
…ha földmunka (építkezés, árokásás, kerti munka,
stb.) során régészeti leletet, lelőhelyet találtam?
Régészeti lelőhelyeink döntő többsége véletlenek sorozataként került napvilágra.
Mindennapos dolognak számít, hogy mezőgazdasági művelés (szántás, rigolírozás,
faültetés, stb.) vagy bármilyen földmunkával járó beruházás (építkezés,
közműfektetés, stb.) során edénycserepek, csontok, fémek kerülnek napvilágra.
Ilyen esetben a munka felelős vezetője, de minden érintett (tulajdonos,
beruházó, kivitelező) közös kötelezettsége, hogy a bolygatást az érintett
részeken azonnal abbahagyja, az előkerült leleteket biztonságba helyezze,
azokat a múzeumnak átadja.Haladéktalanul értesíteni kell a területileg
illetékes megyei múzeumot, a helyi jegyzőt, vagy az örökségvédelmi hivatal
irodáját.
Nem érdemes - és tilos! -
a megbolygatott helyszínen "tovább kutatni", turkálni, leleteket
keresni, mert ezzel alkalmasint több kárt csinálnánk, mint hasznot, mellesleg
ez veszélyes is lehet. Semmiképp ne folytassuk a munkát, mert ezzel a
már amúgy is megbolygatott lelőhely további pusztítását idézhetjük elő.
A múzeum képviselője a hozzá érkezett értesítést követő 24 órán belül
köteles írásban nyilatkozni arról, hogy a munkálatok folytathatók-e.
Előfordulhat, hogy a megkezdett
beruházás befejezhetősége érdekében régészeti ásatást kell végezni a helyszínen.
Ilyen esetben a munkát fel kell függeszteni, vagy csak olyan mértékben
szabad folytatni, hogy az a lelőhelyet ne bolygassa, az ásatást pedig
lehetőség szerint ne akadályozza. Az ásatással "felszabadított"
területen a beruházás azután szabadon folytatható
…ha
régészeti leleteim vannak odahaza?
Leletekre az ember sokféle legális formában tehet szert. Örökölheti, ajándékba
kaphatja, találhatja. Sokan abban sem biztosak, hogy valóban régészeti
leletnek számít-e az a tárgy, amivel rendelkeznek. Leletet birtokolni
nem törvénybeütköző, szigorúan tilos viszont saját szakállunkra "gyűjtést
végezni", "kutatni". Tudni kell viszont, hogy a régészeti
leletek legmegfelelőbb őrzési helye a megyei
múzeum régészeti gyűjteménye. Itt dolgoznak ugyanis olyan szakemberek,
akik e leletek meghatározását, feldolgozását szakszerűen el tudják végezni.
Sok régészeti lelet szakértő restaurálás, konzerválás hiányában akár napok,
hetek alatt teljesen tönkremegy, elrozsdál, széthullik!
Érdemes tehát állampolgári
kötelességünknek is eleget téve régészeti leleteinket felajánlani a megyei
múzeumnak. Ha csak arra vagyunk kíváncsiak, hogy egyáltalán régészeti
tárgyunk van-e, szintén a megyei múzeum
régészei, vagy az örökségvédelmi hivatal
regionális irodájában dolgozó szakemberek lehetnek segítségünkre.
Ha ismerjük tárgyaink pontos lelőhelyét, ne mulasszuk el ezt is közölni
a szakemberekkel. (Sokszor egy lelőhely felfedezése még az onnan származó
leletek értékénél is fontosabb a tudomány számára!)
…ha
szeretnék régészeti kutatást végezni?
Vajon ki feküdne műtőasztalra egy mégoly lelkiismeretes, ügybuzgó, jószándékú
"amatőr szívsebész" szikéje alá? Ugyanez a helyzet az "amatőr
régészek" működésével is. Magyarországon a régészeti kutatást a jogszabályok
szigorú feltételekhez kötik. Régészeti feltárást (ásatást, terepbejárást,
fémkeresős lelet- és lelőhelyfelderítést, leletgyűjtést, stb.) csak felső
fokú régész képesítéssel és feltárási engedéllyel rendelkező személy ill.
intézmény végezhet.
E szigor célja nem valamely
hivatali packázás, az "amatőrök" kirekesztése, a "hivatásos
régészek" favorizálása. Egészen másról van szó. A régészeti örökség
egyszeri és megismételhetetlen, sérülékeny kincse, ha úgy tetszik "meg
nem újuló erőforrása" az emberiségnek és hazánknak. Leletek, tárgyak,
régészeti jelenségek, rétegek oly bonyolult összefüggése, hogy ezt megbolygatni
még a legnagyobb szakértelemmel rendelkezőknek is komoly feladat. Egy
ásatással - bár dokumentált körülmények között, de mégis - örökre elpusztítunk
egyes lelőhelyrészleteket. Célunk, hogy e "pusztítás" során
minél pontosabban dokumentáljuk (fotó, videó, rajzok, metszetek, természettudományos
mérések) az általunk elbontott lelőhelyrészeket, hiszen az utókor számára
csak e dokumentáció marad fenn. De az ásatás befejeztével a régészeti
feltárásnak még koránt sincs vége. Ezután következik a restaurálás, a
tudományos feldolgozás, kiállítás, az ásatás eredményeinek közzététele.
Ezt a folyamatot csak egy olyan kutatói csapat tudja megfelelő színvonalon
elvégezni, amilyen a megyei múzeumokban, az egyetemek régészeti tanszékein,
az MTA Régészeti Intézetében illetve a
Magyar Nemzeti Múzeumban áll rendelkezésre.
Aki valóban tiszteli és megbecsüli
régészeti leleteinket, örökségünket, az nem kezd önálló régészeti "partizánakciót"!
Ehelyett tájékozódjunk a fenti kutatóhelyeken, múzeumokban arról, hogyan
kapcsolódhatunk be munkatársként, technikusként, diákként egy-egy múzeum
most folyó, vagy tervezett ásatásaiba, régészeti táboraiba. Ugyanitt régészeti
érdeklődésünknek megfelelő szakirodalom, múzeumbarát egyesületek tekintetében
is tájékoztatást kaphatunk.